A konyhában, ahol a kis kávéfőző élt, minden reggel nagy volt a sürgés-forgás. Ott voltak a szülei és rokonai, mind kávéfőzők, (a nagypapa egy öreg kotyogós, de jószívű, mindig vidám gőzt eregetett a szájából), a papája egy csillogó-villogó nagynyomású olaszkávé-főző, a mamája egy kedves hosszúkávé áztató. Ott voltak kávédarálóék, a bohókás víztisztító, a dörmögős tejforraló, és még sokan, a konyha lakói. Reggelente sürögtek forogtak, jókedvűen, hogy mire kisgazdájuk, Timi felébred, készen várja a finom, frissen főtt kávé. Enélkül Timike nem bírt felébredni, és mint egy aranyos kis denevér a nappali fényben, lepattant a bútorokról, mindenről.

Így éltek, az eszközök örültek, hogy finom kávéval várhatják kedvencüket, ő pedig örült, hogy ilyen hűséges barátai vannak.

Egy reggel, amikor kilépett álmosan hunyorogva a szobájából, valami furcsát érzett. Valami hiányzott. - Mi is ez, mi is lehet ez az érzés - gondolta, de mivel még nagyon álmos volt, nem tudta összeszedni a gondolatatit.

Hirtelen, mint villám csapott bele a felismerés: a konyhában csend volt. Hiányzott a megszokott reggeli sürgés forgás zaja, a kávédaráló kerepelő morgása, a víztisztító suhhanása, még csak a csepp-csepp-csepegés sem hallatszott, ahogy a hosszú kávé lefő. És a friss kávéillat! Hol a friss kávéillat?

Hirtelen mégjobban tágranyílt a szeme. A barátaim! Hol vannak, mi történt velük, hogy nem készül a finom reggeli kávé? És akkor meglátta őket. Búsan kornyadoztak a pult sarkában. Ha lehet egy kávéfőzőre azt mondani, hogy lekonyul a szája sarka, hát akkor rájuk ez bizonyosan állt.

- Mi történt veletek barátaim? - kérdezte Timike.

Az eddigi csend mégjobban elmélyült. Mindenki a kotyogós nagypapára nézett, aki megköszörülte a torkát, és így válaszolt:

- Hosszú történet ez kis gazdánk. Nem is kellene így látnod minket, eddig mindig sikerült elkerülnünk, hogy észrevedd a mi nagy gondunkat. De ma, január 26-a pont keddre esik. És az átok szerint, (az átok, az átok! suttogták a többiek,) amikor január 26-a keddre esik, nem rejthetjük tovább ami velünk történt, fel kell fednünk a valót.

- De hát mi történt? Tudok segíteni?

A kávéfőző nagypapa még keservesebb arcot vágott. Sorra ránézett a társaira, mintha megerősítést várna tőlük, először a vejére, a kis kávéfőző papájára, majd a lányára, a hosszúkávé-főzőre, és a többiekre sorban. Némelyikük csak megbiccentette a fejét, némelyikük halkan sóhajtott, a tejforraló reszelős hangon csak annyit mondott: -Mondhatod - ; de szemelláthatóan mind elszánták magukat.

A nagypapa nagy levegőt vett, kicsit remegősen sóhajtott, és belekezdett...

(folytatása jön :-)  )