- Azon könnyen segíthetünk - vihogott a boszorka.

- A számmisztika kidobta, a jóskönyv megjósolta, hogy valami nagy öröm fog ma érni. És mi lehet nagyobb öröm annál, minthogy megszerzem az elixír receptját, és téged elpusztítalak? Mindíg is utáltalak téged. Olyan lelkes, olyan tökéletes, olyan okos vagy. Szeretsz mindenkit, segítesz a gyengébbeken! Fúj, böeeeeee, a gyomornak ki kell tőled fordulni! Na, ide azzal a recepttel!

Ezzel felemelte a varázspálcáját és suhintott vele. Luigit egy villám terítette a földre, majd még egy, és még egy. Ahogy ott feküdt nyöszörögve, a boszorkány közelebb lépett, és kitépte a kezéből a receptet.

- Végre, végre - ujjongott. Enyém a recept!!

- Szerencsétlen boszorkány - suttogta Luigi elkínzott hangon. - Soha sem fogod megfőzni azt a kávét, mert hiányzik hozzá valamid... Valami, ami nem a hozzátevők között van, hanem benned nincs meg... - elhallgatott, nem bírt tovább beszélni.

A boszokány közelebb lépett, és belerúgott a földön fekvő ük-ük apánkba.

- Iiiigen? - sziszegte. - Ostoba kávéfőző!! Meg akarsz átkozni?  Hát majd megátkozlak én téged, az úgyis az én dolgom - vihogott.

- Egyedem-begyedem, szenes lett a kenyerem, beverem a tenyerem, kávéfőzőt lenyelem - kántálta a varázsigét - arra ítéllek téged, és minden utódodat, hogy soha többé ne tudjatok kávét főzni! AZ átkot pedig csak úgy törhetitek meg, ha mégis főztök kávét! És senkinek sem beszélhettek az átokról, csak aznap, amikor megfőzitek a kávét, különben nektek reszeltek!!!!

- Dehát, a mese szerint nagyon nehéz, de teljesíthető feloldó feltételt kell szabnod! - nyögte az ük-ük. Mint például, meg kell csókolnunk egy királylányt, vagy megkávéztatni a hétfejű sárkányt pünkösdkor délben, vagy valami ilyesmi. De hogyan főzzünk kávét, ha pont az az átok, hogy nem főzhetünk kávét! Te egy igazi rohadék gonosz vagy!!!!

- Ó, ó, köszönöm a bókot, pontosan így gondolom én is. - vigyorgott a banya.

- De hiába is hízelkedsz, az átkot rádbocsátom!

Azzal felemelte a pálcáját, és suhintott. Az átok, mint sötétlila felhő párolgott elő belőle, és beburkolta a szerencsétlen kávéfőzőt.

A boszorkány elégedetten nézte, majd pattintott egyet az újával, és hangos dörgéssel eltűnt.

A felhő lassan oszladozott ük-ükapánk körül. Amikor teljesen eltűnt a lila köd, akkor látszott csak, hogy végig visszatartotta a lélegzetét. Még várt egy kicsit, azután nagyot sóhajtott.

- Szerencse, hogy olvastam egyszer erről az átokról. A kávém egyik összetevője véd ellene, és a lélegzetem is visszafojtottam. Lássuk csak! - azzal nekiállt, főzött egy kis adag caffe macchiato-t.

- Működik, és a receptre is emlékszem! Mindjárt le is írom!

- Nagyon boldog volt, hogy sikerült túljárnia a banya eszén. Leírta a receptet is. Később derült csak ki, hogy a boszorkány varázsa egy picit mégiscsak hatott. Minden évben egy napon, képtelenek vagyunk kávét főzni, és az ük-ük apa is elfelejtette a titkos összetevőt, amiről a gonosznak beszélt. Azóta már számtalanszor megpróbáltuk megfőzni a varázs kávéitalt, de hiába, nem az igazi. Finom, finom, de nem hat. És most nagyon félek, mert  beszéltem az egészről és elmondtam neked. Az átok értelmében ma meg kellene főznünk a megfőzhetetlen kávét!!! De már elegünk volt, fel akartuk fedni az igazságot, hátha te tudsz segíteni! Az ük-ükapa halála előtt valami olyat suttogott (csak már nem értettük jól, mert nagyon beteg volt), hogy az utolsó nap, amikor minden reménytelen, jön valaki, akire nem is gondolnánk, akiről nem is feltételeznénk, és megment minket. Azt gondoltuk, hogy mivel te ember vagy, talán te leszel az. Mindent erre a lapra tettünk fel, ha nem segítesz, nekünk "reszeltek" - bármit is jelentsen az!!

Timike csak döbbenten nézett.

- Dehát, dehát én nem is tudok kávét főzni! Mindig ti csináltátok nekem! Az a ti titkotok, nem is mondhatjátok el senkinek!

- Akkor sajnos jön a "nekünkreszelés" - mondta a nagypapa. Nem tudom mennyi időnk van, szerintem a nap végén fog bekövetkezni. Jaj nekünk!!

Komor csend támadt, senki sem tudott megszólalni kétségbeesésében.