Ekkor megszólalt egy vékonyka hang a sarokból.

- Én... Azt hiszem én tudnék segíteni!

Minden szem és kiöntő csőr meglepetten fordult arra. A kis kávéfőző szólalt meg, a legkisebb, aki még nem is főzött kávét életében.

- Tudjátok, én ma, pont délben érem el a kávéfőző kort. Mint tudjátok, attól az időponttól válok igazi kávéfőzővé, akkor kezdhetném a tanulást, a kuktaéveimet.

- Arra gondoltam, hogy mivel most még nem vagyok igazi kávéfőző, hátha rám nem is hat az átok. Ha most elkezdeném főzni a kávét, mire delet üt az óra, nagykorúvá válok és én is megbénulok a banya ármánykodása miatt, bennem a kávé már pont magától is megfőne. És így, bár nem vagyok képes kávét főzni, mégis főzöm a kávét és az átok megtörik!

-Dehát, kisunokám, te még nem tudsz kávétfőzni! Most kezdődne a tanításod!

- Igaz, nagypapa, de valamiért engem már régen vonzott az ük-ük nagypapa hagyatéka. Elolvastam mindent, amit ránk hagyott, készültem a mai napra. Igaz, csak igazán jó kávét akartam főzni rögtön életemben először, és nem megmenteni mindannyiunkat, de azt hiszem, ha segítetek, sikerülhet! Én tudom az ük-ük receptjét, megtanultam minden betűjét, azt olvastam éjszaka a paplan alatt (a mamája szája szé  kis mosoly villant), csináljuk úgy!

Reménysugár csillant meg a szemekben.

-Igen, sikerülhet!

-Miért is ne?

-Ügyes kis kávéfőző ez, pont mint az ük-ük - kavarogtak a mondatok a levegőben.

-Vágjunk hát bele! - intett a nagypapa a botjával.

- Víztisztító! Te tisztíts vizet!

- Tejforralo! Melegítsd a tejet!

- Daráló! Ügyesen, finom kávét darálj!

Mindenki sürögni-forogni kezdett. Először aggódtak, de a részmunkákra nem vonatkozott az átok, ügyesen el tudták készíteni. A kis kávéfőző időnként közbeszólt, ezt-azt módosított, de végül is minden összegyűlt, elkészült.

Ekkor körbejártatta a pillantását, mindegyikükre ránézett, megérintette a nagypapa kezét, Timi pedig puszit nyomott a homlokára.

-Kezdjük - mondta.

Felmászott a helyére, a gázmelegítő fölé, és intett a csőrével.

A gázláng belobbant. Mindenki csöndben, lélegzet visszafojtva figyelt, és várt.

Teltek a másodpercek. mély csend volt, csak a kis sajtreszelő suttogott a mamájának:

- Anyuuu, pisilni kell!!

És ekkor elkezdett ütni az óra. Pont tizenkettőt ütött, ahogyan azt délben, és minden mesében kell. A kis kávéfőző színe megváltozott, megszürkült, olyan... olyan lett, mintha kevésbé valóságos lett volna, mintha az élet megfogyatkozott volna benne.

- Az átok! - suttogták a többiek. - Hat az átok!

De a láng égett, a kávé már főtt, csak egy perc, és megtörik az átok!

 És ekkor valami villant, valami sistergett, valami nyivákolt, valami sziszegett, valami nagyot csattant! És ott ált a szoba közepén a banya!

Hú de rút volt! Szőkített haja lenőtt, és rendezetlenül lobogott, kampós orrára vasegeret lehetett volna akasztani! A kezében egy nagy reszelőt tartott. Csúfan vigyorogva mondta:

- Lám - lám! Milyen szépen összegyűltetek itt! Micsoda díszes társaság! Kávéfőző! Tejmelegítő! Víztisztító!

Hirtelen üvölteni kezdett, mint valami boszorkány (merthogy az is volt, ugye):

- Megszegtétek a parancsomat! Beszéltetek arról, amit megtiltottam! És nem főztetek kávét! Persze nem is tudnátok, olyan jól kitaláltam, ó de kis szemét vagyok - és elégedetten vihogott, aztán újra üvölteni kezdett:

- Mindannyiótoknak reszeltek!!! - és meglóbálta a kezében tartott reszelőt.

 Nagy csönd támadt, senki sem mert szólni. A banya csak jártatta a szemét körbe - körbe, kereste, hogy ki legyen az első áldozat. És ekkor meghallotta!!

- Mi ez? - sziszegte. - Mi ez a hang? Mi fől? És mi ez az illat? Kávéillat? Hogy lehet ez? Mit csináltatok? Mit tettetek? MIT TETTETEK?

És meglátta a kis kávéfőzőt. Eddig a többiek ösztönösen elégyűltek, mintha védeni akarnák a banyától.

A gonosz boszorkány hirtelen mindent megértett.

- Neeeeem! Ezt nem tehetitek! - és elindult a tűzheky felé, hogy leverje a kis kávéfőzőt.

- Még van időm, - lihegte, - még nem főtt le a kávé! Phű, pár másodpercen múlott csak, és majdnem nekem reszeltek!

Már nyújtotta is karmos kezét a kis kávéfőző felé, amikor ott termett Timike, mintha  csak a semmiből jelent volna meg. A kezében egy nagy seprűt tartott, a levegő pedig szivárványszínben vibrált körülötte. A válla fölött pedig... szárnyak???

- Mész innen büdös banya! - azzal nagyot ütött a seprűvel a banya kezére. A második  ütésel jól fejbecsapta, hogy a boszorkány messzerepült.

- Tudd meg, hogy én a titkos tündér vagyok, és nem hagyom a barátaimat! - azzal jól eltángálta a banyát.

-Nesze! Nesze! Ezt az évekért kapod, amíg rettegésben tartottad őket!

Puff, puff, puffogott a seprű. A banya próbál átkot szórni, de Timikéről, a tündérről lepattant mind.

 ÉS ekkor meghallották a fortyogást és sziszegést. A szobát valamilyen még sohasem érzett finom kávéillat hatotta át, ahogy a kis kávéfőzőben a kávé lefőtt. Az utolsó cseppek peregtek a csőrén. Cseppcseppcsepp. Csepcsepp. Csepp. Csepp.             

Csepp.

- Kész a kávé!

A szobát egy ragyogó labbanás töltötte be.

- Megtört az átok! - Dörögte egy testetlen mély hang. - Boszorkány, elbuktál, az ősi egyezség értelmében NEKED reszeltek!

- Jaj neeee! - Sikoltotta a boszorkány. Lassan kezdett elhalványulni, de az még látszott, hogy a nagy reszelő, amit magával hozott, ellene fordult és munkához látott. Azután már csak a reszelés hallatszott, egyre halkabban, egyre halkabban... majd csend lett.

De csak egy pillanatig tartott, azután kitört az ujjongás.

- Hát megcsináltad! Megtört az átok! Végre, végre, sohasem kell már félnünk!

Mindenki a kis kávéfőzőt ölelgette, dícsérgette. A nagy ünneplés közepette a kávéfőző nagypapa odamnet Timikéhez.

- Köszönjük neked Timike! Én mindig is tudtam, hogy Te egy tündér vagy, de azt még én sem sejtettem, hogy ennyire - somolygott a bajsza alatt.

- Hát persze, nagypapa - mondta a tündér. - Még jó, hogy nem hagyom a barátaimat! A büdös banyával egyébként is már régóta volt elszámolni valóm.

- Hanem tudod-e, hogy a végén az a finom illat nemcsak az átok megtörése miatt volt?

- Nem? - kérdezte a nagypapa.

- Nem. - mondta Timike. - Én az ilyet megérzem. A kis kávéfőző megfőzte az élet kávéját!

- Dehát... dehát a titkos összetevő! Ami elveszett! Akkor hogyan...

- A titkos összetevő, amit régóta kerestetek, a szeretet volt. A szeretet, aggódás, és összetartás, amit éreztek egymás iránt. Ez segített, ez tette lehetővé, hogy megtörjön az átok.

- No meg a te szakavatott seprűkezelési technikád - kacsintott rá a nagypapa.

- Na ja. Hát, menjünk, kóstoljuk meg azt a kávét! - nevetett rá Timike a nagypapára, és kart-karba öltve elindultak a többiekhez.

VÉGE